Pempő információk, tudnivalók, méhpempő a termélés technikája

A tapasztalatok, vevőink visszajelzései alapján, a méhpempő felfrissíti, valósággal új életre kelti a testet, egészségesen tartja a csontrendszert és az ízületeket. Korra és nemre való tekintet nélkül bárki fogyaszthatja, használhatja. A méhpempő nem gyógyszer, és nem is szintetikus kapszula, tabletta vagy por. A Mannavita tiszta méhpempő, abban az állapotban van, ahogyan azt a méhek a kaptárban létrehozták.

A pempő  fogyasztható méhtermékekre való allergia esetén is, nagyon ritka a méhpempő allergia. Ha esetleg a szájüregben viszketést érzünk, emésztési zavarok lépnek fel, bőrkiütést, orrfolyást vagy légzési nehézséget észlelünk, a szedését hagyjuk abba. 

A Méhpempő nem tartalmaz, orvosi értelemben vett hormont, tehát nem kell attól tartani, hogy hosszabb ideig fogyasztva káros mellékhatása lenne, mint a hormonpótló gyógyszereknek. Előhormonokat és különböző hormon építő vegyületeket tartalmaz, amelyeket a testünk fel tud használni új hormonok építéséhez. A Méhpempőt cukorbetegek is fogyaszthatják.

A Pempő adagolásáról

Alap esetben a felnőtteknek 1 -2 kiskanál, vagyis 0,5 -1g naponta testalkattól függően, míg gyerekeknek 1 kiskanál, vagyis 0,5 g az ajánlott mennyiség. Betegségtől függően azonban növelni lehet a mennyiséget. A Mannavita méhpempő csomagolása, tartalmaz részletes adagolási javaslatokat, különböző betegségek eseétn.

A Méhpempőt célszerű nyelv alá helyezni pár percig. Ez jobb hatóanyag bejuttatást eredményez..

Mézbe is keverhetjük. Erről itt olvashat bővebben: https://www.mehpempo.com/hasznalat/

Mindkét formában, tisztán vagy mézben elkeverve, 20-30 perccel az első

étkezés előtt javasolt a fogyasztása. Minimum 6 hetes kúrák ajánlottak, tavasszal és ősszel, de lehet egész évben fogyasztani, ellenjavallat nélkül.

A Méhpempő begyűjtése

A méhek általában nem termelnek nagy mennyiségben Méhpempőt, és nem képesek tárolni úgy, mint a mézet vagy a virágport. A kaptárban csak kevésre van szükség méhpempőből, éppen csak annyira, amennyi a lárvák táplálásához szükséges az első három napban, illetve az egyetlen méhanya táplálásához egész élete alatt. Ez az oka annak, hogy a méhésznek számos akadállyal kell szembenéznie, amikor Méhpempőt szeretne begyűjteni.

Manapság már legyőzhetők ezek az akadályok, és bizonyos technikai eszközök

alkalmazásával a méheket arra lehet ösztönözni, hogy több Méhpempőt állítsanak elő, bár így sem beszélhetünk jelentős mennyiségről.

Először egy csipesszel kiemelik a királynőt, majd a zselés anyagú méhpempőt

kiveszik azokból a méhsejtekból, amelyeknek a viaszfedője nincs lezárva. 

Egy-egy ilyen sejtben 200-350 mg anyagot lehet találni. Azonban a három napnál 

fiatalabb dolgozók méhsejtjéből méhpempőt nem lehet kivonni, mivel túl kevés van benne ahhoz, hogy érdemes legyen fáradozni vele.

A méhek spontán módon 5 -10, sőt egyes esetekben 15 méhsejtet építenek a királynő számára a természetes rajzás idején, vagy abban az esetben, amikor nincs rajzás, csak királynő váltás, illetve amikor a királynő elpusztul, elvész, vagy a méhész távolítja el. Ha a Méhpempő természetes termeléséről van szó, akkor elmondhatjuk, hogy nagyon ritka termék.

Méhpempő termelés és begyűjtés technikája

A Pempő termelésének fokozása, a minél jobb minőségű táplálékkiegészítő előállítása érdekében a méhész azt az érzést kelti a méhekben, hogy árvák lettek, azaz elpusztult a királynő, ezért a méhek elkezdenek az új méhanya számára méhsejteket építeni. Ezt a méhész úgy segíti elő, hogy a kaptárba olyan viaszkupolákat helyez el, amelyek a királynő méhsejtjére hasonlítanak. Mindegyik belsejébe egy fiatal lárvát helyez azért, hogy az új jövevénynek, a méhek elkezdjenek méhpempőt adni.

Egy ésszerűen működő méhkaptárban több száz ilyen sejt van, amellyel a királynőnek építettek, és amellyel a rajzás után 72 órával a királynőt tápláló méhek máshová helyeznek át, miután megtöltötték méhpempővel, hogy ne látszódjon, hogy a méhanya hol található. A méhésznek ekkor az a feladata, hogy azonnal és gondosan eltárolja a terméket.

A Méhpempő főleg gyógyászati célokat szolgál, ezért a begyűjtéséhez steril

körülményekre van szükség. Csíramentes környezetben, steril üvegedényben

kell tárolni, fénytől, hőtől és levegőtől védett helyen, 2 ºC körüli hőmérsékleten.

Mivel egy nagyon labilis anyagról van szó, ha nem tesszük meg az összes szükséges óvintézkedés, felmerül annak a veszélye, hogy sérülést szenved.

A legnagyobb veszélyt a Méhpempőre a nedves környezet jelenti, mivel erősen vízszívó anyag, így ideális talajt jelent a penész és a csírák elterjedéséhez. Másfél évnél tovább nem szabad tárolni a méhpempőt, mert ezután már elveszíti jó tulajdonságai nagy részét. 

A szárított Méhpempő - liofilizált, méhpempő kapszula - esetében azonban más a helyzet. Ezt nagyon hosszú ideig is lehet tárolni, felhasználás előtt pedig vízben kell feloldani. A liofilizált, kapszulázott méhpempőnek ellenben alacsonyabb a hatóanyag tartalma, mivel az élő vegyületek hiányoznak belőle.